Minden amit a C- Vitaminról tudni érdemes..
MInden amit a C-Vitaminról tudni kell . Hosszabb a cikk de érdemes véggolvasni .
Egy orvos, írása aki a betegek gyógyulásáért a protokollokon túl is megtesz mindent.
A nagy dózisú C-vitamin injekciók a kísérleti egerekben csökkentették a rosszindulatú tumorok méretét és körülbelül 50 százalékkal lassították a rákos növekedést. A jelenséget agydaganat, petefészekrák és hasnyálmirigyrák esetében tapasztalták. A kutatók felfedezték, hogy a C-vitamin nagy dózisban rákellenes hatással rendelkezik a vizsgált rákos sejtvonalak 75 százalékában, miközben a normális sejteket megkíméli.” (Mark Levin és társai)
Ez volt számomra az a végső impulzus, amiért is úgy döntöttem, egybegyűjtöm és összefoglalom azokat a hosszú évtizedek alatt felhalmozódott klinikai evidenciákat, melyekre megfelelő biztonsággal támaszkodhat a mindenkori orvosi gyakorlat. Klinikai onkológusként, természetesen, elsősorban a daganatos betegségek és a C-vitamin kapcsolata érdekelt a legjobban és meglepő módon ez a terület bizonyult szakirodalmilag a leggazdagabbnak, mégis kihagyhatatlan az ezzel a vitaminnal kapcsolatos általános információáradat más súlyos, a mai tudományos állásfoglalás szerint, gyógyíthatatlan krónikus sorvadásos kórkép esetében. Gondolok itt például az ortomolekuláris (vitaminokkal, ásványi anyagokkal és nyomelemekkel gyógyító) orvoslásban évtizedek óta ismeretes úgynevezett Pauling terápiára (amiről majd később még lesz szó), melyet a kétszeres Nobel-díjas Linus Pauling dolgozott ki munkássága során szív-és érrendszeri kórképek, agyi érkatasztrófák utáni állapotok terápiája céljából. A protokoll, természetesen, jelentős mennyiségű C-vitamin (súlyosabb esetekben akár 18-20.000 mg) napi adagját is tartalmazza. Talán köztudott, hogy ő maga is ugyanennyi vitamint szedett élete utolsó harmadában és derék aggastyán kort megélve 93 évesen távozott a fizikai síkról.
A nagy adag C-vitamin bevitellel való megelőzéseknek, terápiáknak se vége, se hossza a szakirodalomban. Ez a vitamin ott figurál például a krónikus vesebetegségek végstádiumának késleltetésekor, a modern antibiotikum terápiáknak makacsul ellenálló heveny tüdőgyulladásoknál, súlyos fertőzések, mérgezések és sokkos állapotok kezelési protokolljaiban, de nagyfokú égési sérülések, inzulinfüggő cukorbetegség krónikus szövődményeinek csillapításában, szklerózis multiplex rosszabbodásának késleltetésében, sok ízületi gyulladások fájdalomcsillapításában is. Hosszú a lajstrom. Meglepően az. A tények és tévhitek ezzel a vitaminnal kapcsolatosan meg annyira átszövik a világhálót, hogy ember legyen a talpán, akinek áttekintése van ebben a témában, aki azért látja még a fától az erdőt!
Ilyen volt a mi derék Szent-Györgyi Albertünk is, aki annak idején a szegedi zöldpaprikából izolálta azt az anyagot, aminek az aszkorbinsav nevet adta. De ki ne hagyjuk a sorból Hoffert és Mc Cormickot sem, akik már a múlt évszázad harmincas éveitől megfogalmazták a rák kialakulásának C-vitamin hiányos elméletét.
Hoffer annak idején nem is értette, hogy az onkológusok miért nem használják támogató terápiaként a nagy adag aszkorbinsavat a mindenkori daganatterápiás gyakorlatban, hisz ezek a kiegészítő C-vitaminos kezelések szerinte biztonságosak, mellékhatásoktól mentesek. Cameron és Catthard pedig szinte egész életük során tudományos berkekben azt „ordították”, hogy az előrehaladott stádiumban szenvedő daganatos betegek vérében és szöveteiben rendkívül alacsony a C-vitamin szint.
Épp a minap olvastam a világhálón egy tanulmányt, ahol, Riordan, egy híres C-vitamin terapeuta, egy áttétes hasnyálmirigy daganatos beteg esetét mutatja be, aki 92 napon keresztül napi 17 gramm C-vitamint szedett és ennek ellenére a vérében mért aszkorbinsav-szint nem érte el a skorbut (a C-vitamin hiánybetegsége) megelőzésére alkalmas koncentrációt sem! A szervezetébe bevitt mega dózisú C-vitamint egyszerűen az immunrendszere „felőrölte” a nagy térfogatú daganata elleni harcban.
Ahhoz, hogy megérthessük az aszkorbinsav hosszú vándorútját, az orvostudomány sokszor végeláthatatlan útvesztőiben, meg kell „őt” ismernünk. Tudnunk kellene, ki is „ő”, mi a feladata a biológiai szerveződésekben, miért is van köztünk”, mi célból is létezik a természetben. A C-vitamin, biokémiai megnevezése szerint az aszkorbinsav, egy erős redukáló ágens, és valószínűleg az összes biokémiai funkciója ennek a tulajdonságának köszönhető.
Akkor most nyúljunk is vissza az alapiskolai kémiai ismereteinkhez. Ha jól emlékszem, nyolcadikos anyagként tanították velünk az oxidációs és redukciós folyamatokat a szervetlen kémia órákon. Egy oxidáló szer úgy fejti ki a hatását az oldatban, hogy negatív töltésű részecskét, elektront lop attól (oxidálja azt), míg a redukáló szer elektront ad annak (redukálja azt). Ha most ebbe a felállásba behelyettesítjük a C-vitamint, akkor az L-aszkorbinsav erős elektrondonorként odakölcsönöz egy elektront a közegnek, redukálva és stabilizálva azt. Ezzel az elektronveszteséggel alakul ki az oxidált változata, a dehidro – L-aszkorbinsav. Ezzel az egyszerű folyamattal (az elektron leadása és felvétele) viszont semlegesíti a káros szabad gyököket a sejtjeinkben, szöveteinkben. Így talán érthető, hogy miért is tartozik a szervezet antioxidáns rendszeréhez. Konyhanyelven: rozsdásodás és öregedés gátló hatású. Bizonyos fajok, például az emberek és a főemlősök, képtelenek aszkorbinsavat előállítani, mivel hiányzik a májukból egy enzim (agulonolakton-oxidáz), aminek eredményeként táplálékkal kell ezt a rendkívül fontos vitamint a szervezetükbe juttatni a túléléshez.
Egy átlagos ember szervezete körülbelül 20mg C-vitamint tartalmaz kilogrammonként, vagyis egy 70 kilós felnőtt testében kb. 1400mg C-vitamin van felhalmozva. Ennek kb. 2-3%-át veszítjük el naponta, és ha a szervezet C-vitamin tartalma 300mg alá süllyed, akkor lép fel annak hiánybetegsége, a skorbut. Aki megkapta annak idején a kórt (tengerészek, háborúk hosszú ostromai alatt, éhínség vagy télvíz idején), azt halálos fáradtság és letargia szállta meg, ínye feldagadt és vérezni kezdett, fogai kihullottak, testén fekélyek keletkeztek, végtagjai megduzzadtak, a régi sebek megnyíltak, a régen összeforrt csontok szétváltak, légzése elnehezült, majd jött a megváltó halál. Mit mondjak, rondamenet és könnyű kiszámolni, hogy a korabeli tengerészeknél a skorbut első jelei már 2 hónapi hajókázás után elkezdődtek.
Csupán napi 6-10mg C-vitamin bevitel már elejét veszi a hiánybetegség kialakulásának.
A mostani hivatalos nemzetközi ajánlások szerint napi 60 milligrammra van szükségünk. A nagy kérdés viszont ugye az, hogy a skorbut-megelőző napi adagbevitel elegendő-e az ideális, egészséges táplálkozáshoz?
A már említett Nobel-díjas biokémikus, Linus Pauling az állatvilágból indult ki.
Vegyük például sokunk kedvencét, a kutyát. Egy megtermett 40 kilós kutyaátlagosan 4-5 gramm (4000-5000mg) aszkorbinsavat termel a nap folyamán, mert kb. ennyire van szüksége. Akkor hogy a fenébe is gondolhatjuk, hogy egy 70 kilós felnőtt emberi szervezetnek 60-70mg napi C-vitamin bevitel elegendő? Hisz a legközönségesebb lázcsillapítóról, a Paracetamolról sem gondolja még a laikus beteg sem, hogy 5 milligrammja például csökkentheti a lázat, mert megszokta, hogy 500 milligrammos kiszerelésben veheti meg a patikában! Nagyon úgy tűnik tehát, hogy napi 3-9 gramm C-vitaminra van szükségünk, persze, testsúlyunktól függően, de nemcsak ezért.
Mindenki életében vannak jobb és gyengébb napok, stressz mentesebb és terheltebb szakaszok, és akkor még ott vannak az évszakváltások, a téli időszak friss zöldség és gyümölcs hiánya vagy a krónikus, úgymond gyógyíthatatlan betegségek. Ilyenkor szélsőséges helyzetekben pedig akár 15-20 grammjára is szükség lehet!
A C-vitamin egy kis molekula. Nem nagyobb, mint egy szőlőcukoré (glükóz). Ezért is, meg másért is, de könnyen átcsúszik a sejtek falán és annak belső terében újra aktiválódik. Az egészséges sejtekben egy, a mitokondriumok által termelt, glutationnak nevezett anyag végzi ezt szolgáltatást neki. Aktív formájában így segédkezik a sejtekben felgyülemlett szabadgyökök eltakarításában, semlegessé tételében. Ezt nevezzük antioxidatív hatásnak.
A szervezet gyulladásos területein tombol az oxidatív stressz, minden gyógyítható és gyógyíthatatlan megbetegedésünk melegágya, ahol mindenkor rendkívül sok C-vitamin halmozódik. Ezek a gyulladt szövetek szinte kiszipolyozzák a szervezet aszkorbinsav készleteit. Odacsalogatják a C-vitamint magukhoz, nagy szükségük van rá, ezzel pedig lecsökkentik a vérben ennek a vitaminnak a koncentrációját. A heveny gyulladástól felduzzadt sejtek pedig ideig-óráig képesek csak fenntartani a C-vitamin aktivizálását, a glutation készletük nekik is véges. Nincs más lehetőségük, végül maguk is beadják a derekukat, nem képesek többé életre kelteni önmagukban ezt a felbecsülhetetlen értékű elixírt. Megfelelő külső pótlás és a sejtaktivátorok hiányában a gyulladt szövetek krónikus stádiumba kerülnek és a krónikus gyulladás, mint az előzőekben már többször említettük, sorvadásos kórképek és a rák bölcsője. Ez a folyamat magyarázza azt is, hogy miért roncsolja a nagy adag C-vitamin a rákos sejteket előszeretettel és miért nem „bántja” az egészségeseket.
A rosszindulatú daganatban, csak úgy, mint a gyulladt sejtekben, kritikusan alacsony a C-vitamin sejtaktivátorainak (glutation, katalázok) a szintje, ezért az ide eljutott aszkorbinsav nem „felvértezett katonává” alakul, hanem lebomlik, metabolizálódik és az így felszabadult hidrogén-peroxid elpusztítja a beteg sejtet. Igen, az a hidrogén-peroxid, amit a lányok hajszőkítésre, a sebész sebtisztításra, a háziasszony pedig az illemhelyek fertőtlenítésére használt a mindennapokban. Az a hidrogén-peroxid, amit az immunrendszerünk gyalogosai is a puskájukban hordoznak és bombázzák az ellenséget.
Így aztán az sem furcsa, hogy a fehérvérsejtek C-vitamint használnak a lövedékeik előállítására, meg az sem, hogy az összes sejt közül bennük található a legtöbb ebből a vitaminból. De erről majd később még több szó esik.
Ugyanakkor a C-vitamin egy rendkívül erős kötőszöveti regenerátor. Épségben tartja a szervezetünk támasztószövetének azon részét, amely a kollagén termelésével kapcsolatos. Kollagén, a kötőszöveteink „alapanyaga”, nem termelődhet, nem újulhat meg az aszkorbinsav jelenléte nélkül.
A kollagenáz nevezetű enzimünk felelős ezért a munkáért, az pedig C-vitamin nélkül csipkerózsika álmát alussza a szöveteink mélyén. A munkát helyette senki sem végezheti el a szervezetben, ezért ha, aszkorbinsav hiánya nélkül, nem tud megújulni, akkor szétlazul, szétesik az egész szervezetünk.
Kötőszövet található ugyanis a sejt közötti tereinkben, az erek falában, az izomrostjaink körül, a tömött szerveink vezetékeinek és az üreges szerveink falstruktúráiban. Egyszerűen, testünk minden szegletében jelen van. Gondoljunk csak a skorbutos tengerészekre! Aki megkapta annak idején a kórt és ez 6-8 hét alatt kialakult, azt halálos fáradtság és letargia szállta meg, ínye feldagadt és vérezni kezdett, fogai kihullottak, testén fekélyek keletkeztek, végtagjai megduzzadtak, a régi sebek megnyíltak, a régen összeforrt csontok szétváltak, légzése elnehezült, majd jött a megváltó halál. Ha nincs C-vitamin, akkor végül „lazán” elvérzünk. Még elképzelni is borzasztó!
Most megint az jutott az eszembe, hogy a táplálkozási ajánlásokban javasolt napi adag (60-100mg) csak arra „jó”, hogy a fentiekben leírt, szinte horrorisztikus skorbutos állapottól óvja meg az embert. Semmi másra. A legtöbb C-vitamint az idegsejtek (neuronok), az idegsejtek körüli védelmező, tápláló neurogliák és természetesen, az immunrendszerünk sejtjei, a limfociták és monociták halmozzák fel az életük során. Nekik van elsődlegesen a legnagyobb szükségük rá, hisz a központi idegrendszer irányítja fizikai testünket és a védekező rendszerünk vigyázza a külső betolakodókkal szemben. A C-vitamin serkenti a védelem katonáinak a fürge mozgását, a falóképességét (agresszivitását). Hatására indul be belső terükben a hidrogén-peroxid (H2O2) termelődése (magas vastartalmú mieloperoxidáz nevezetű enzim jelenlétében), ami az elképzelhető leghatékonyabb rombolást képes beindítani az általuk „megcélzott” idegen sejtekkel szemben. Nagyobb mennyiségű bevitele gyulladás gátló, allergiaellenes, vírus-, baktérium- és gombaellenes hatású a szervezetben.
Összességében a C-vitamin nyolc, emlősökben és emberben található enzimrendszerben vállal központi szerepet. Három az említett kötőszöveti kollagén előállításában serénykedik, kettő a karnitin bioszintézisében (zsírok lebontása és elégetése a feladata), és egy-egy szükséges a mellékvesevelő noradrenalin stresszhormonjának és az agy hangulatjavító – és boldogsághormonjainak a megszületésében. Ki ne hagyjuk a sorból a tirozin nevű anyag szintézisét sem, ami a pajzsmirigyünk tiroxin hormonjának az alapszerkezetét képezi. A pajzsmirigyhormonok pedig az alapanyagcserénk és a szervezet hőtermelésének a dirigensei.
Ismert továbbá, hogy a C-vitamin az egyik olyan faktor, ami befolyásolja a kevert funkciójú oxigenáz rendszer (citokróm P450) működését, tehát fontos szerepet játszik a zsírban oldható, környezeti eredetű vegyületek lebontásában.
Ennek a méregtelenítő rendszernek a májszövetünk a palotája. Az optimális vérképzés is elengedhetetlen nélküle. Segíti a vasfelszívódást a bélrendszerben. Stabilizálja, oxidálja azt és az így keletkezett háromértékű vasmolekula könnyedén raktározható állapotba kerül, amit a ferritinnek nevezett fehérje végez. Ha nagyobb mennyiségben aztán szükség van rá, akkor könnyedén kioldódik a szöveti tároló helyéről, megint csak azzal, hogy az aszkorbinsav kétértékű vassá redukálja azt. Nem utolsó sorban hatása csökkenti a vér húgysavszintjét is, aminek a köszvényes betegek örvendezhetnek. Érdekes módon csakis a betegség nyugalmi állapotában és nem egy hevenyköszvényes roham idején, ahol, paradox módon, a nagy adag C-vitamin súlyosbítja az ízületi fájdalmakat.
Talán már unalmas volt ez a felsorolás, de mégis bevállaltam, mert fontosnak tartom átadni azt a sokrétűséget, amire ez az egyszerű molekula a természetben rendeltetett. Nélküle (persze, nemcsak nélküle) nem lennénk kiegyensúlyozottak, elégedettek és boldogok, nem működne optimálisan a védekező-, a keringési és a hormonrendszerünk, berozsdásodnának az anyagcsere folyamataink, szétesnének szöveteink és csontjaink, nem tudnánk hatékonyan reagálni a mindenkori ránk háruló stresszre, a szervezetünkben felbukkanó gyulladásokra és nem lenne megelőzhető a rák sem.
A C-vitamin a maga nemében egy csodaszer! Egy szuper elixír!
Anasztázia, a szibériai sztyeppe Természet Leányának szavai jutnak az eszembe: „Az egész világegyetemben nincs még egy olyan teremtmény, aki fejlődőképesebb lenne és nagyobb szabadsággal bírna, mint az Ember! Az összes többi civilizáció fejet hajt az Ember előtt. Isten – a Legfőbb Szellem – teremtette Őt és senki másnak nem adott többet, mint Neki!” (Vladimír Megre, Anasztázia, 1. rész).
Nagyon úgy tűnik, hogy a földi lét pedig az Emberünk számára elképzelhetetlen lenne C-vitamin és redox jelzőmolekulák nélkül.
A következő részben a C-vitamin beviteli formáiról és adagolásáról lesz szó.
Az aszkorbinsav, egy vízben oldódó vitamin. Mint arra már utaltam, ellentétben a legtöbb emlősállattal, az emberek nem képesek arra, hogy saját maguk állítsák elő a C-vitamint, így csak a táplálkozás útján juthatunk C-vitaminhoz, hogy fedezzük napi C-vitamin szükségletünket.
Számos vizsgálat született a C-vitamin felfedezése óta annak meghatározására, hogy milyen hatékonysággal szívódik fel az aszkorbinsav az emberi gyomorbél rendszerből.
Az emberek közti egyéni különbségek nagymértékben befolyásolhatják a vizsgálatok eredményét, a C-vitamin felszívódásának mértékét és biohasznosulását. A biohasznosulás arra utal, hogy egy adott hatóanyag milyen arányban válik elérhetővé a célszövet számára, ebben az esetben a sejtjeink számára.
Vegyük például a mostani hivatalos nemzetközi ajánlások szerinti 60-200 milligrammos napi adagot. Az ilyen alacsony orális (szájon átszedett) adagok esetében a gyomor-bél traktusból bejutott C-vitamin hatásfoka akár 98-100% is lehet. A gond viszont az, hogy már ilyen alacsony adag mellett is teljesen telítődik a vékonybél nyálkahártyája és nagyon úgy tűnik, hogy 6 mmol/l C-vitamin koncentrációnál több nem fér el ezen a felszívódási felületen egyszerre. Ez az oka annak, hogy az egyszeri C vitamin dózis emelésével annak felszívódási hatásfoka folyamatosan csökkenő tendenciát mutat (Horning, 1980). A C-vitamin 1000 milligrammos egyszeri dózisa, ami a hivatalos ajánlás 5-15-szöröse, 75%-ra csökkentette a felszívódást, 1250 mg 50%-ra, míg 5000 milligrammos egyszeri dózist követően a hozzáférhetőség mindössze 20%-osnak mutatkozott (Levine, 1996).
Talán egy picit bonyolultnak tűnik, de az Olvasó számára ez egyszerűen annyit jelent, hogy akármekkora mennyiséget is vesz be egy 24 óra alatt, azt mindig úgy oldja meg, hogy 1000, maximum 2000 milligrammonként (1-2 grammonként) vegye be azt egy pohár vízzel!
Hogy kinek mennyi C-vitamint kellene szednie, az irtózatosan individuális tud lenni. Más adagra van szüksége egy egészséges (tünetmentes) személynek és, természetesen más adagra van egy súlyos betegnek. Az egészséges szervezet egy intelligens, önmagát szervező egység, mindig tudja, mennyire van szüksége.
Egy egyszerű felszívódási teszt mindenkinek megadja az aktuális C-vitamin szükségletét. Kezdjünk el szedni napi három alkalommal 1000mg C-vitamint és naponta emeljük az adagot egy 1000 milligrammal mindaddig, míg nem jelentkezik egy, amúgy teljesen ártalmatlan, fájdalommal nem járó hígabb széklet vagy akár kimondott hasmenés. Ez az adag lesz a mi aktuális napi C-vitamin adagunk. Az e feletti aszkorbinsav-többlet a bélrendszerünk toleranciaküszöbe. A felesleget egyszerűen a belek kiválasztják és a szervezet természetes úton szabadul meg tőle.
A helyzetet bonyolítja, hogy még egyénenként is eléggé széles tartományokban ingadozik a napi szükségletünk. Ha jó passzban vagyunk, hasmenés jelentkezhet már napi 4-5 gramm mellett, őszi-téli időszakban vagy stresszesebb napokban pedig akár 10-12 grammot is könnyedén „elnyelhetünk”. Súlyos, áttétes daganatos betegek szervezete „csak úgy falja” ezt az első számú vitaminelixírt!
A cikksorozat első részében már említettem, hogy Riordan, egy híres C-vitamin terapeuta, egy áttétes hasnyálmirigy daganatos beteggel 92 napon keresztül napi 18 gramm C-vitamint szedetett és ennek ellenére a vérében mért aszkorbinsav-szint nem érte el a skorbut (a C-vitamin hiánybetegsége) megelőzésére alkalmas koncentrációt sem! A szervezetébe bevitt mega adagú C-vitamint egyszerűen az immunrendszere „felőrölte” a nagy térfogatú daganata elleni harcban.
A szervezetében aktív daganatot hordozó beteg esetében a mai modern rákterápiás protokollok – többek között – napi 18 gramm szájon át szedett C-vitamint tartalmaznak. Ezt Linus Pauling adagnak is hívjuk és a Nobel-díjas biokémikus napi 6x3 grammos felállásban dolgozta ki daganatos betegei számára. Steve Hickey és társa Hilary Roberts, a jelenlegi C-vitamin terápia csúcs szakemberei, számos, erről a vitaminról írt monográfia szerzőpárosa pedig 10x2 grammos napi sémába módosította a legsúlyosabb betegségek eseteire.
Az amerikai Kansas állambeli Riordan Klinika a „Journal of Translational Medicine”-ben (A Haladó Orvoslás Szakfolyóirata) megjelentette az onkológusok, az alternatív medicinát gyakorló orvosok és az alapkutatók együttműködésének eredményeiről beszámoló publikációját, amelyben javasolják a rák terápiájaként az intravénásan (perifériás érbe beadott infúzióban) adagolt C-vitamin használatát.
A javaslat ésszerű magyarázatával is szolgáltak: az intravénásan és nem orálisan (szájon át) adagolt C-vitamin képes lehet a rákbetegek szervezetében az olyan problémákat orvosolni, mint a fogyássorvadás, az immungyengeség és az életminőség javítása. 246 tudományos szakvéleményre hivatkozva, a publikáció az intravénás C-vitamin számos orvosi kórkép esetén történő használatára vonatkozó, meglévő ismereteket szintetizálta, és törekszik az intravénásan adagolt C-vitamin hagyományos onkológiai gyakorlatban elfoglalt helyének az újraértékelésére.
De vizsgáljuk csak meg, miért is roncsolja a nagy adag C-vitamin a rákos sejteket előszeretettel és miért nem „bántja” az egészségeseket?
A klinikai vizsgálatok során kiderült, hogy a súlyos, aktív daganatos betegek mind-mind C-vitamin hiányban szenvednek. Nagyon súlyos hiányban. Egy egészséges ember vérében a C-vitamin koncentráció 62 mmol/l körüli. A szervezet egészségben tartásához minimálisan 51 mmol/l C-vitamin koncentrációra van szükség. Egy előrehaladott rákos beteg vére alig tartalmaz C-vitamint – átlagosan mindössze 11 mmol/l koncentrációt! A magas stádiumú (III, IV.) daganatos beteg szinte mindig skorbutban (a C-vitamin halálos hiánybetegségében) szenved! Ugyanakkor a ráksejtek környékén magasabb C-vitamin szintet találtak, mint a normál sejtek körül. A szervezet csak úgy falja a C-vitamint. Oda mozgósítja a legtöbbet, ahol a legnagyobb szükség van rá. Ha ilyen beteg szervezetet intravénásan beadott megadózisú C-vitamin terápiában részesítünk, akkor mesterségesen megemeljük annak vérkoncentrációját, olyannyira, ami már közvetlenül rákellenes hatással bír, és közben nem károsítja az egészséges sejteket, szöveteket.
A rosszindulatú daganatban, csakúgy, mint a gyulladt sejtekben ugyanis kritikusan alacsony a C-vitamin sejtaktivátorainak (glutation, katalázok) a szintje, ezért az ide eljutott aszkorbinsav nem „felvértezett katonává” alakul, hanem lebomlik, metabolizálódik és az így felszabadult, mindent roncsoló hidrogén-peroxid (H2O2) elpusztítja a megkergült sejteket. Nem úgy az egészséges sejtekben, ahol ezekből az aktivátorokból bőségesen akad.
A folyamatot szelektív (fajlagos) cito (sejt) redukciónak (csökkenésnek) nevezzük és számtalan kutatási anyag és klinikai vizsgálat támasztja alá a mondottakat.
Ezzel a mega adagú, intravénásan beadott C-vitamin ideális „kemoterápiás” szernek minősül és felbecsülhetetlen terápiás értéket képviselhet (és képvisel is) a mindenkori orvosi gyakorlatban.
Az előző részekben említettük, hogy a C-vitamin egy nagyon erős kötőszöveti regenerátor. Ezt a kollagén (kötőszöveti rost) fokozott szintézisével éri el, ami a mi esetünkben gátolja a ráksejtek növekedését, ami szintén a ráksejtek apoptózisához (programozott elhalásához) és nekrózisához (széteséséhez) vezet. A ráksejtek kollagenáz és hialuronidáz enzimeket bocsájtanak ki, amelyek oldják a sejtek és szövetek közti kollagént. A daganatos fészek térhódító és terjeszkedő taktikájának egy momentuma ez a folyamat.
Így történhet meg, hogy ezek az enzimek feloldják a környező szövetek alaphártyáját (bazális membránját) is, ami enA fenti irást találtam, érdemes elgondolkodni a C vitamin fontosságáról mindenkinek10:15Klinikai vizsgálatok azt találták, hogy biztonságos az agy- és tüdőrákos betegek rendszeres infúziója a napi ajánlott C-vitamin 800 - 1000-szerese, mint potenciális stratégia a szokásos rákkezelések eredményeinek javítására. Az Iowai Egyetem kutatói a Cancer Cellben 2017. március 30-án bemutatott munkájukban olyan utakat is bemutatnak, amelyek révén a rákos sejtekben a megváltozott vasanyagcsere és nem normális sejtek fokozott érzékenységet eredményeznek a nagy dózisú C-vitamin okozta rákos sejtek pusztulásában.

"Ez a cikk feltárja a rákos sejtek metabolikus törékenységét, amely saját oxidálószerek előállításán alapul, amely lehetővé teszi számunkra, hogy a meglévő redox aktív vegyületeket, például a C-vitamint felhasználjuk a rákos sejtek sugárzásra és kemoterápiára való érzékenységére" - mondja Garry Buettner társszerző. , aki az elsők között javasolta, hogy a rákos sejtek több mint 40 évvel ezelőtt sérülékenyek lehetnek a redox aktív vegyületekkel szemben. Buettner, valamint a tanulmány vezető szerzői, Bryan Allen és Douglas Spitz, az Iowai Egyetem sugár onkológiai, szabad radikális és sugárbiológiai programjának oktatói, a Holdeni Átfogó Rákközpontban.

Az agyrák-biztonsági vizsgálatba bevont 11 értékelhető beteg heti három C-infúziót kapott 2 hónapon keresztül, majd 7 hónapon keresztül hetente két infúziót kapott, miközben standard ellátási sugárzást és kemoterápiát kaptak. Mindegyik infúzió célja az volt, hogy a C-vitamin koncentrációját a beteg vérében 20 000 μM-re emelje, szemben a legtöbb felnőttnél 70 μM-os vérszinttel. A nagy adagra azért van szükség, mert a C-vitamin felezési ideje körülbelül két óra az emberek keringésében. A kezelést általában jól tolerálták; szerény mellékhatásokkal, beleértve a gyakori fürdőutakat és a szájszárazságot. Ritkán egyes betegeknél magas vérnyomás alakult ki, amely az infúzió után gyorsan alábbhagyott.

Miért biztonságos ez a megközelítés? A C-vitamin még magas szinten sem mérgező a normális sejtekre. Az iowai kutatócsoport azonban megállapította, hogy a tumorszövet abnormálisan magas redox aktív vasmolekulái (a kóros mitokondriális anyagcsere melléktermékei) a C-vitaminnal hidrogén-peroxidot és hidrogén-peroxidból származó szabad gyököket képeznek. Úgy gondolják, hogy ezek a szabad gyökök szelektíven okoznak DNS-károsodást a rákos sejtekben (szemben a normál sejtekkel), ami fokozott rákos sejtek pusztulásához, valamint rákos sejtek sugárzási és kemoterápiás érzékenységéhez vezet.

"Ez egy jelentős példa arra, hogy miként lehet a rákban előforduló redox-aktív vegyületek lehetséges mechanizmusainak részleteit és az alaptudományt a normális sejtekhez viszonyítva klinikailag kihasználni a rákterápiában" - mondja Douglas Spitz, a biokémiai vizsgálatokra összpontosító társ-vezető szerző. "Itt meggyőzően igazoltuk, hogy a rákos sejtekben a megnövekedett redox aktív fémionok felelősek ezért a ráknak a normál sejtekkel szembeni differenciális érzékenységéért a nagyon magas C-vitamin dózisokkal szemben."

A biztonsági tanulmány meghatározza a II. Fázisú klinikai vizsgálatok szakaszát, és megvizsgálja, hogy a nagy dózisú C-vitamin hatékony-e a sugárzáson és kemoterápián átesett betegek teljes életének és életminőségének meghosszabbításában. A kutatók jelenleg 4. stádiumú tüdőrákos betegeket vesznek fel, és hamarosan megkezdik a glioblastoma multiforme (agyrák) betegek bevonását ezekbe a II. Fázisú vizsgálatokba. Remélik, hogy ezekben a II. Fázisú vizsgálatokban fokozható az agyrák sugárzásra és kemoterápiára adott reakciója. Ez az őrzött optimizmus az I. fázisú vizsgálati adatokon alapul, amelyek 11 glioblastoma multiforme betegben (18-22 hónap) 4-6 hónapos teljes túlélés növekedését mutatják, összehasonlítva a 14-16 hónapos túléléssel, amelyet tipikusan a szokásos kezelésnél tapasztaltak.

"A daganatos betegek többsége, akikkel együtt dolgozunk, örömmel vesz részt olyan klinikai vizsgálatokban, amelyek a jövőben a betegek kimenetelének kedvezhetnek" - mondja Bryan Allen társszerző szerző, aki a tanulmány klinikai oldalát vezette. "Az eredmények ígéretesnek tűnnek, de nem tudjuk megtudni, hogy ez a megközelítés valóban javítja-e a terápiás reakciót, amíg nem fejezzük be ezeket a II. Fázisú vizsgálatokat."

A II. Fázisú C-vitamin glioblastoma multiforme protokoll szokásos biztosítási számláin felüli, betegenkénti költsége körülbelül 8000 USD, elosztva 9 hónapos tesztinfúziókra. Ez a költség kevesebb lehet, mint egyes immunterápiás és / vagy kemoterápiás gyógyszerek egyszeri adagja.

Történet Forrás:

Anyagokat a Cell Press szolgáltatta . Megjegyzés: A tartalom stílusa és hossza szerint szerkeszthető.